Az elvtárs és ugyancsak Ő (Szászrégen és a szétbaszott Kultúra)

Azt mondta Őszentsége a fiataloknak, hogy csináljanak rendetlenséget, és utána segítsenek rendet rakni. Ez kéne. Egy jó nagy rendetlenség végre, és utána egy igazi rend. Amiben ti már nem vagytok benne. (Bayer Zsolt)

 01. A helyi RMDSZ hozza megszokott formáját, ami a szervezést illeti. Ezennel a magyar kultúrális napok lebonyolításában, sajnos ezt is a geciség mesterfokan. (Pörögnek az események, akár a szétbaszott rock' n' roll. (Hm.) De a rock' n' roll jó, realisztikus életérzés.  Az esemény pedig fos.

 02. Az új dolgokkal óvatosan bánunk, az új nekifutásokat érzéssel és odafigyeléssel kezeljük, akár az újonnan ágyba vitt szépségkirálynőt, akit elégedetten küldünk haza másnap reggel, hogy világgá kürtölje az új élmény varázslatát. És ha nem tudunk eleget tenni öntapasztalatból az új kihívásoknak, ellopjuk a nagyoktól, akiknek már ezerszer sikerült felemelni a siker lobogójat, és a népszerűség mámorától vagánykodni tudnak a nagyvilágban.

 03. S akkor időhúzáson innen és túl jöjjön Ő, a főszereplő, az antihős, a lebukott varázsló. Seggszpíri zsenialitással, tragikomikus berohanással, beharangozva teljes társadalmi, illetve művésznevén, a nagy Ő, az Elvtárs. Igen, az újkor szánalmas politikus figúraja és helyi közszereplője, aki nyakába véve a szervezés, ugyanakkor a konferálás művészetét, dadogva is képtelen két (kettő) értelmes tőmondatott megfogalmazni egy adott színpadi jelenésében. Mert ugye ebből is többet produkált korlátozott időn belül, vazzeg, mindezt  természetfeletti fölényességgel a hangjában.

 04. De kérem, itt már másnak kellett volna közbeszólnia, hogy állj, állj, elég volt a színpadi majom szerepéből, hogy a példaértékek ne itt és ne most eresszenek gyökeret, és egyesek véletlenül se gondolják, hogy ez a csúcs, a legmagasabb erkölcsi szint, amely önmagaban hordozza azokat a hiányosságokat, amely kis magyar közösségünket amúgy is darabokra szed a szubkultúra véres vonzásában.

 05. De ő nem tehet erről. A sör és a kánikula hatásának köszönhetően ő híján volt a nagy leégésnek. A tompa agysejtek mozgáskörében neki maradt a menő megtiszteltetés, ami másnap visszarepíti a torz mindennapokba elfeledtetve a kudarc és szégyen attribútumait.

06. Ettől függetlenül a rendezvény él, pörög. (És ezennel vettem a bátorságot és megöltem a pörgés fogalmát). Mert itt a pörgés az agyhalál szimbolumává válik. Más szóval környezetünk minimalizmusát, mint annyiszor, újból átéljük, talán isteni büntetésből. Mert ezt mi magunk csináltuk. Saját kezűleg. Megérdemeljük.

07. Svájcióra pontontossággal beüt a beletörödés. Legyintek. Magamban idegeskedek. És maradok. Ennyivel. Csak hogy minden rendben legyen, az elvtárs egy-egy felbukkanása a fölöslegesség totál pofátlanságával megtöri a monotonítást, jelenlévő szimpatizánsait egy laza, de inkább fölényes fejbiccentéssel üdvözölve. Na ezt már jogosan elkönyvelhetnénk közösség elleni bűntettnek.

 08. Mindezzel párhuzamosan a gulyásföző verseny vendégei a legboldogabbak, igen, ők az egyetlenek. Mert ők ott vannak és részesei az eseménynek, a pörgésnek.

 09. Elvtárs, te drága - miellőtt bárki megkért volna - delegáltattad magad az odahányt színpadra, de nem kellett volna. Hidd el nekem. A józan ember türőképességét ennyire próbára tenni, fokozzni mégiscsak nem etikus dolog. A Jóisten mindezt látta, és feljegyezte magának. Tapasztalatból tudom, hogy ütni fog. Nagyot, hatalmasat. De akkor már késő lesz a múltat újra tervezni, új látokörbe helyezni önmagad megreformálásanak alapelveit. Kérjél bocsánatot, te kis mikiegér, azoktól akik önmaguk magyarságukért tiszteletüket tették eme napsütötte kulturális eseményen, ezen az általad meg nem szervezett, nyilván megbuktatott gulyásdélutánon.

De ami a leginkább felháborító kedves elvtársom, az az égbekiáltó szégyenérzet, amit akkor éreztünk, amikor több érdemes művész a színpadon a közönség lelkes tapsözönét átélve, te mikrofont ragadsz és penetráns módon elcseszed az egészet, a lampion eregetés iratlan szabályait eldadogva ezredjére. Reméljük nem ez volt a legfőbb politikai törekvésed, mert akkor ezt a csatát elveszítetted, és semmi önérzethasadással és fejlehajtva vonulhatsz ki a körből. 

10. A te színpadi monológodért, kérlek, nagyon kérlek, reklámtáblákat és tévé hírdetéseket finanszírozzál saját büdzséből, elnézést, bocsánatot kérve jellemtelen, de nem utolsó sorban eremdéeszt szégyenbe tévő magaviseletedért; ja és nyilván nem egyszerre húztunk gatyát - ebben totálisan igazad lesz - mivelhogy én nem szégyenkeznék abban a göncben, abban a egylejes, kilós fürdőgatyában, amivel te színpadra bátorkodtál, mint góré főszervező, konferáló, politikus, jogász, és annyi minden más, ami egy közönséges szászrégeni halandóknak csak úgy nem adatik meg.

A magyarok és a rock'n'roll istene legyen veled - szokta mondani minden koncert végén egy igazi rocksztár, megköszönve a lelkes közönségnek a kitartást, az örökös rajongást.