(a bádog brigádnak)

A Grand Hotel bejáratánál egy középkorú hölgy izgatottan fel s alá jár. Feszes fenekét és kicsinek nem mondható merev kebleit tekintve, az a tipikus, emancipált típusa a női nemnek, aki mindennap áldoz a monoton testedzésre. Ugyanakkor meglátszik rajta, hogy valahonnan elrohant - ahol nagyon fontos szerepet tölt be - , hogy el ne késsen egy másik helyről, ahol jelenése szintén kötelező.

Mindjárt mellette JanosL professzor úr rágyújt egy szűrőnélkülire és azon töpreng, hogy az a hölgy biza nem Miló művésznő, a badog blog annyit tépett fekete nyuszikája. Egy őrült, forró szerelemi líra kezdősorai bontakoznának ki elméjében, amikor egy fekete limuzinból - úriemberhez méltóan - kiszáll ötven évvel a vállán Miklós, a trubadúr. Felkelti a figyelmet, amint borotvaélre vasalt frakkjával, nehézkésen szeli a Grand Hotel lépcsőit.

Ezo, a portárs mindjárt üdvözli, valahonnan ismerik egymást, így kikörvonalazodni kezdenek a randevúra érkező bádog blog ismeretlen arcai, ezennel álprofilok nélkül, élő nagyságban, ahol már nincs helye a méltánytalan lebecsülésnek, kurvaanyázásnak.

Ed a megtestesült női önbizalom ostorával a kezében, valamint kényelmetlen magassarkújában tippeg az enyhén pocakos és gőgös Bélucival kézenfogva, aki egy rózsaszinű bermuda rövidnadrággal, és egy antiMilós trikóval vonza magára a tekinteteket.

Gelod a Tündértemető egyik példányával a kezében - egy utólagos autogram reményében - , megszeppenve áll a felső lépcsőfokon, s azon tűnődik, hogy mennyire más és szimpatikusabb a valóság élő arcokkal, tekintetekkel, mint az a beteges, mocskos virtuális világ, ahova nem szivárog soha egy  kis fény, egy kis zaj, vagy akár egy icipici rock muzsika.

Egy filléres lesifotós, aki állítólag fülest kapott, hogy egy új antiszemita csoport hívei gyűlekeznek, nulla megfigyelőképességgel ólálkodik egy lehurbolt suzuki mellett, akit a Kereszt becenéven ismert forumozó barátunk valahonnan felismert és kiváltságos küzdősportolókhoz méltó hozzáértéssel mindjárt felpofoz, már csak azért nem veri ki belőle az utolsó szúszt, mert érkezik a Zoltán néven írógató  nyárspolgár, aki ismeretlenül közbelép, megakadályozva egy totál érdektelen, de ugyanakkor egy szükségszerű elhalálozást.

 - Uraim - szólította meg a professzor úr a szép számban összegyűlt társaságot - fáradjunk be. Ne fecséreljük ezt a gyönyörű napot jelentéktelen alfajok kiirtására. Mindjárt érkezik Bayer Zsolt. Addigis igyunk valami erősset. - ajtót nyít és a legnyájasabb udvariasággal beinvitálja a társaságot. Nyilván, elöl a hölgyek.

- Legalább ma, legyünk összetartóak, egy közös ügy érdekében, ami csakis a miénk, amit mi teremtettünk, és ezt a találkozást ha lehet kezeljük méltó tekintéllyel, hisz ezét jöttünk, ezért vagyunk itt. - tette hozzá miközben befelé sétáltak a vendégek.

Minden sarkon ott leselkedik nagy titokban egy-egy újságírónak titulált antihős - van belőlük elég sajnos - de mielőtt Gelod bemenne, hanyag vigyorral és totál természetesen bemutat nekik a mutatóujjával, hogy még véletlenül is legyen okuk írni valami anyaszomorító baromságot. 

Villámcsapásként hat a társaságra, amikor megérkezik nagyfokú aggodalommal Bayer úr személyes titkára, aki sajnálattal közli, hogy az izraeli nagykövet újabb feljelentést továbbított delikvens cikksorozatáért, immár az amerikai egyesült államok elnökének Obama elvtárshoz, megakadályozva hogy főnöke eljusson, hisz videókonferencián fix most küldi el az anyába az egész beteg és manipulált világot, persze vele együtt a hozzánk csatolt ismeretlen univerzumok összes létező vagy nem létező fatökű illetékeseit.