FÜLIG JIMMY LEVELE ŐFELSÉGE ST. ANTONIÓ FŐHERCEGHEZ
Továbá
nagyon örültem hallálom fölötti szomorúságán és őszinte részvétét,
melyel ondolált, vagyok bátor asz elhunyt nevében megtört szívvel hálás
köszönetem nyilvánítását.
Szomorú
dolog asz, ha valaki meghal, de kiderül, hogy ez csak tecc. Ha az
ember jön a túlvilágról és látja, hoty a Dokok, a kikötők, raktárházak,
örömök és pofonok meg minden ép ojan mint volt.
Mer
itt mégis abban a tudatban vannak, hogy mekhalt a Fülig Jimmy és mégis
csak épen úgy mennek és lármáznak, mint tegnap. A Hazug Alisz a "Főzd Meg" késlokál és panzió direktrossza ép úgy veri a sofőrt, mint tegnap.
Ép úgy
futkálnak az autók, ép annyit haszudik a Buszkó Mócsink és ép úgy
csilingelnek a villanyosok és ami a legkínosabb: ép úgy süt a nap!
Nem tudom, teccik-e érteni?
Én
sose gondoltam arra, hogyha mekhallok, akkor szüneteljen a forgalom és
átalakítás miatt zárva legyen a napfény. Én nem kívántam, hogy szűnjön
mek az óceán és a Buszkó Mócsink ne hazudjon (amire eddig még
detektívek is csak fenyítéssel bírták szorgalmazni). Minek kívánjam,
hogy ne táncoljon úgy a sok por it a lármába? És mért ne üsse Hazug
Alisz a direktrossz az ő sofőrjét? És mégis...
...Esz
ety nagy tanulcság volt. És sajnos, hogy ettől se komojodtam meg. Csak
az vigasztal, hogy nagy urakkal is ez nincs sokkal máskép. Ha
elgondolom, hogy mennyi órjási tömeggel, pompával ünnepelt nagy temetés
volt a világon, amit nem szerettem, mer a gyász jeléül mindég
valamelyik főfelügyelő monta, hoty másnapig legyek benn nála a
hivatalba, amíg a szertartás és csődülés lesz. Esz mindig nagyon
kellemetlen. Aszt hiszik, hoty az ember lop. Pedig mit lehet lopni egy
rendőri hivatalban?
De
most a tárgytérés. Hogyan lett nekem a hírem holt, amit költöttek?
Felsékednek már többször említém, hogy van iten ez a róla elnevezett
Piszkos Fred. Hát ez ölt meg. Ölésbe a legjobb szakmunkás. Asz uty
volt, hogy kitört a hajón az általános hecc. Én alaposan megálltam ott
és letettem a sarat. Amikor Felsék a kirájnő őnagyságával 1-bekelt akor
kocsija után hullott, hullott a sok pénc és porza a négylovas
üveghinta. Hát ugyanesz volt. Ott álltam a korlátnál és csak hulla
bőségesen annyi pofon, hogy csak úgy porzott és csak hulla, hulla az
egész társaság, mígnem fejemhez vágtak egy viharlámpát és beszűntem,
mivel sok lúd disznót knokautol, ami vonatkozik rám.
Így volt, hogy jól bántak velem és beszártak a Brigittára. És halálos hírem is úgy lett, mert ezáltal a hajóról szinte eltűntem.
És így mentünk vissza! Ránk irányult minden figyelem! A világ szeme a rádiót hallgatta!
És esz
a Tejó 1. naccerű fiju, mer asz én nevemet bedicsérte az ügybe. És ot
leszek egy főt téren ünneplésben a lápszárvédőmben és az egyenruhámban
talpig fejér sapkában. Esz a fejér sapka gyönyörű! Két srófhúzó a
mentési szót jelenti rajta, hogy "vigyász ha jön a vonat!" (Nem
is aszt jelenti...). Egy jelmondat, csak elfelejtettem. Felséked
tudja, hogy nem vagyok hiju, de esz nagyon dagadozóvá tesz kebelben,
hogy jönnek majd mind az előkelő urak, fejükön fényes zsaket és azt
megemelik két ujuk között.
És
mentünk vissza és kiderül, hogy ez a hajó a Radzeer! Csak
kitartarzoszták rozogazának! Persze hogy gyorsaságban megeszi a Hilde
Franc nevű kékszallagot is.
És
Tsiuin az Ödön kaniláb főnököt fenyegetve és vesztegetve megtanították a
mesére, amivel Tongára külgyön minket. Tonga-sziget főnököt is dettó,
hogy mint mondjon a "Hogy Érzi Magát Ez a Wágner"-nek. Tehát
ők így aztán a Simi-Soma-szigetről elcsórták a Quebrát, aki ott volt
ép, mint a tanár. Esz most lent van itt és nagyon lármázott, és ezek
csitítgatták, de már egészen jól van.
Hát
esze van a Kapitánynak, lángesze! Az biztos! De eccer úgyis kicsinálom,
asz nem tárgyalhat vitaképzést nálam. Most már fiksz! Én
megbocsájtottam neki, hoty mindenütt kavarta, ahol nekem valami üzlet
lehetett és hoty itta a málnaszőrt, pedig ha erről álmodok, akkor
felkeltenek, mer nyögök hozzá. De ami most volt, eszt trónunkra mondom,
megtorlöm!
Mer közelettünk már Szanfranciszkóhoz. És pucoltam lápszárvédőm, a sapka gombot, amin a srófhúzó jelenti, hogy: "Tilos a dohányzás." (Esz
sem az igazi. Egy jó mondás pedig.) Szanfranciszkóban kitettek a
partra, mer ők mennek dolgukra és én a Tejóhoz, mert este lesz az
ünnepség! De nem szabad tudni, hogy én külön jövök a Zekszpejícijótól.
Ezért ládába tároltak a rakodópartra.
Piszok
Alfréd ült a ládán miben gugsolék és dohánza. És asztán mondá:
"Emlékszel-e fijjam, hogy én eccer ijen ládába, téged kértelek és te
engemet nem eresztél ki? Sőt! Rámtettél még ládákat." (Csakugyan ijesmi
lehetett eccer). És mondtam: "Fredi bátyám még ezen tréfát megjegyzé
kedves fejébe?" Mire ő felele: "Nem hinném, hogy szórakozott vagyok."
Megjegyzem ez igaz. Nekem nem volt kellemes érzés! Mer este szól hozzám
a világszeme, és lápszárvédőmben a főt téren állok a mentő sapkámmal
két srófhúzó jelzi a fejemen, hogy: "Vigyázat mély viz!" (Ez
sem asz.) Erre aszonban mondja ő, hogy nem bosszujáló és máris megy be a
városba, mert ott sincs semmi dolga. Mondom: Nyissa ki a ládát.
Aszongya ő nem asztalos, hagyjam békében. És elmegy. Hát esz se ojan
nagy baj, mer nekem nem csak a sapkámon van srófhuzó. És szépen
feszítgettem a fát asztán kibújék, de akkor már többen is álltak ott
körül, kedves pénzügyőrök és más rossz álmok. De hát ebből nem lesz baj,
mer a Tejo kihoz, mire ünneplés jön. Mer asz mindenhonnan kihoz. És én
megmozdulék, mire aszonban két-három revolver csöve irányula rám és
akkor én is láttam... A láda, nagy betűkkel így szólt kívülről:
BRIGITTA GŐZÖS
VIGYÁZAT! PESTIS! ELÉGETNI!
VIGYÁZAT! PESTIS! ELÉGETNI!
Esz
most karantén lesz! És már akkor elzárák aszt a kikötőrészt pestis
ellen és lefröccsentének karbollal. És vittek és én este néhány
haldokló lakótársammal beszélgetve, hallom a rádijót asz ápolószobából,
ahoty beszél a főt téren a zekszpejícijóhoz a világ szeme, amit ez a
Piszok Alfréd kitolt velem. Itt voltam a gyönyörű sapkával, amiről most
eszembe jut, hogy mit jelent a srófhúzó:
MINDNYÁJUNKAT ÉRHET BALESET!
Ezzel
bezárom soromat, amelyet alulírtam kiválójan. Kelt most lent, saját
teteműleg, mintahogy Londoni kartárcsaimra mongyák: Mekhalt a kiráj,
élve a kiráj! Hallgatásomra mentségül, csak most halálom után exhumálom
magam. Felséked bús kolégája
Etykori, sőt néhai uralkodó:
don St. James di Fülig
don St. James di Fülig
0 megjegyzés: