A 20 éves József Attila levele Osvát Ernőnek
Wien, 925. nov. 24.
Igen tisztelt
Szerkesztő Ur,
ne haragudjék, hogy újólag alkalmatlankodom, de már válaszért sem könyörgök. Állom az éhségsztrájkot a Társadalom ellen; rendületlenül; ma tizedik napja, hogy nem eszem. Az első négy napig igaz virtus volt, de most már nem érzek éhséget. És már meg is nyugodtam. Előbb radikális eszközzel, revolverrel akartam mindent elintézni, de ez gyávaság és én nem akarok gyáva lenni. És hátha nincs igazam? így még mindig van elég idő igazságot tenni. Magamnak, Mert az Úrral már elvégeztem, neki elmondtam és ő nem haragudott. Készen fogadom még hátra lévő két hónapomat. Szépen, csöndesen, mindent megfontolva megyek el. Ismerőseimet elkerülöm, régi lakásomból elköltöztem már. Hiszen csak már egy jó barátom, már barátommá lettem én magam. Sokáig üldögélek a tükör előtt, nézem az én szép tiszta, fehér arcom, akit senki se nézett ennyi figyelő szeretettel. Nem szánom már magam, csak szeretem. Sokáig, sokáig ülünk egymás mellett szótlanul, várjuk, elmenjen mellőlünk a világ.
Szerkesztő Ur,
ne haragudjék, hogy újólag alkalmatlankodom, de már válaszért sem könyörgök. Állom az éhségsztrájkot a Társadalom ellen; rendületlenül; ma tizedik napja, hogy nem eszem. Az első négy napig igaz virtus volt, de most már nem érzek éhséget. És már meg is nyugodtam. Előbb radikális eszközzel, revolverrel akartam mindent elintézni, de ez gyávaság és én nem akarok gyáva lenni. És hátha nincs igazam? így még mindig van elég idő igazságot tenni. Magamnak, Mert az Úrral már elvégeztem, neki elmondtam és ő nem haragudott. Készen fogadom még hátra lévő két hónapomat. Szépen, csöndesen, mindent megfontolva megyek el. Ismerőseimet elkerülöm, régi lakásomból elköltöztem már. Hiszen csak már egy jó barátom, már barátommá lettem én magam. Sokáig üldögélek a tükör előtt, nézem az én szép tiszta, fehér arcom, akit senki se nézett ennyi figyelő szeretettel. Nem szánom már magam, csak szeretem. Sokáig, sokáig ülünk egymás mellett szótlanul, várjuk, elmenjen mellőlünk a világ.
Még
egyet, Szerkesztő ur, Nagyon szeretném, ha karácsonyra lehozná a Nyugat
»A tavi torony harangozója« c. most küldött versem. Szeretném látni és
tudni még, hogy legalább ezt az egy keserű szavamat meghallották. A
többi verssel nem törődöm, csináljon vele Szerkesztő Ur amit akar, én
megírtam, mert meg kellett irnom, nékem már nincs erőm verekedni, hogy
meg is hallják.
Sok szeretettel üdvözli,
József Attila"
József Attila"
0 megjegyzés: