A jövőmet, a múltam átértékelése közben sikerült megtalálnom. (Slash)

Ahányszor mosolyogva felidézzük a múltat, egyértelműen a kazzetás, na meg a bakelitlemezes időszak emlékképei viszik a pálmát, az az időszak amikor a rendszerváltás kiméletlenül ránk zúdítja az idegen kapitalizmust, és mi oly bátran belenézünk a szabadság tükrébe. Úgy fogadjuk mint Isten legnagyobb adómányát.

Azok a kilencvenes évek amikor senki sem segített eligazodni, a kamaszkort pedig mi formáltuk szabadon. Kopott, feszes és szakadt farmergatyák divattrendeit álmodtuk és harcoltuk ki. Nyilván ez által a megbecsülést.

Azok a kilencvenes évek amikor Freddie Mercury, majd rá néhány évre Kurt Cobain távozik a zenei zsenik közül, hogy ott a mindenen túl zuzhassák a túlvilági rock' n' rollt.

Amikor a rockzene belénk hatolt izületig, és azt az érzést - mai napig - senki és semmi nem tudta megváltoztatni.

Amikor igyekeztünk összetákolt, egy hangszedős gitárokkal rocksztárokká avanzsálni magunkat, hogy minél hamarabb átérezhessük a hallomásból ismert hollywoodi feelinget.

Amikor az unalmas és szürke iskolát értelmetlennek találva messze elkerültük, hogy a szűlök gyanakodva és aggodva kövessék a lázzadó életérzés gyors kibontakozását.

Amikor az idősebb tanári gárdát már nem lehetett kizökkenteni a kommunista kiáltványok nosztalgiázásából és már csak a nyugdíjazás pillanatáért jártak be az iskolába szigorúságukat gyakorolni.

Amikor egy fekete macska átszaladt előttünk, és balszerencsét hozott. Mert ugye erre is volt példa. Azóta is végigkísér az eset, és mai napig rendületlenül hiszek benne.

Amikor a hétköznapok valóságán túl nem akartunk meglátni a ránk erőltetett pályaválasztás fontosságát, mert a tanuljál fiam-ot, nap mint nap azzal  nyugtáztuk totál magabiztosan, hogy majd holnaptól anyám, és az a holnap soha nem jött el.

Azok az évek, amikor a cicomátlan lányok félénk mosolya, elárulja szüzességük bizonyosságát és nem hajlandóak kecsegtetni semmi biztatóval, és mi referencia nélkül muszáj hazudnunk másnap sexuális tapasztalatainkról. Holott mindig csak egy kicsin múlott. Tényleg.

Amikor egy elkopott ÖKM magazin hasábjain megpillantottuk a balaton parton napozó meztelen, forróvérű lányok szabályosan leborotvált ágyékát, és majdnem sírtunk a gyönyörűségtől.

Amikor a nagyképű Nádja Katyenka, akit valamiért itt felejtett a szocializmus, megtanította szép lassan majdnem egy teljes generációnak, hogy egy röpke kis baszás mennyire beméri az annyit emlegetett első szerelem frekvenciáját. Aki fix annyira szerette a mámort, és az élvezeteket mint mi, a srácok.

Amikor a nyári meleg éjszakákon hitelesen és fáradthatatlanl suttogtuk tapasztalatlanul a tapasztalatlan lányok fülébe a marosparton, hogy mennyire szépek és aranyosak.

Amikor aztán jött az ősz, majd egy másik, lassan ráébredtünk, hogy annyi szép nyárvég után szétszéledt a társaság....

Most, amikor olyan időket élünk, ami semmiről sem szól, összefutsz azzal a régi lánnyal, Katyenkával, aki még negyvenesen is üdítően hordozza a fiatalság és az erotika misztikumát, és az kacér mosoly az arcán elárulja, hogy - három gyerek után is - szívesen felidézné azt a nyári éjszakát, amikor az első szerelem átélése után rágyújtottunk az első cigarettánkra.