(a siheder)

A molett hölgy, aki Bovárynét szembeöntötte, majd lesmárolta a vicomtot, megnyugodva üldögél egy brandy mellett a sarokasztalnál és kiváncsian bámészkodik. A lokál túlnyomórészt bulizni akaró fiatalokkal van tele, akiknek legfőbb gondja a piálás, a bulizás újabb és újabb világrekordjának felállítása. A társtalan hölgynek ez az attitűd mintha smakkolna, tetszik neki az eszement ifjúság dorbézolása, bejön neki a pörgés. Nagy titokban mintha egy élmény, egy kaland után sóvárogna. Nem annak a közönséges nőszemélynek tűnik, aki meghátrálna új kihívásoktól.

Egy szimpatikus, komolynak tűnő fiatalember foglal helyet az asztalánál, aki türelmetlenül az óráját nézegeti. Nagyon vár valakit. Bölcs tekintetében a magabiztosság és a teremtés csodájának büszkesége feszül.

Az a tipikus siheder, aki hisz és bízik az első nő, első szerelem örökkévalóságában. Aki a párkapcsolat esszenciáját vaskos antikvár könyvekből meríti, majd amikor a tettek útjain megvalósítani próbálja, átéli a kudarc annyi meg annyi traumáját. Aki ilyen fiatalon, nem tudja, nem tudhatja, hogy a szerelem a női szeszélyek milliónyi színkavalkádjának köszönhetően, sokszor romlásnak van kárhoztatva.

Egy italt rendel, amikor hozzászól a hölgy:

- Fiatalember, leszophatom? - vállát kissé megmozgatja, úrihölgyhőz illően, hogy mégiscsak feltűnjön, ő az, aki itt a ritmust és a szabályokat diktálja.

Ez a közvetlen vulgáris megszólítás elsápítja a siheder arcát, a döbbenet nagyobbá nő benne akár a sötét éjszakába köpött telehold. Csak ül a helyén, és bamba tekintettel követi az idegen hölgyet. Arckifejezése a megbántódott fiúcskát ábrázolja, akitől elveszik bűntetésből a kedvenc játékát.

- Pillanatokon belül megkérem a kedvesem kezét, akinek örök hűséget fogadtam. - egy értelmes mosoly kiséretében az asztalra tesz egy kicsi, ezüst színű dobozocskát. - Amúgy őt várom. Itt kellett volna már legyen. Valószínű valami közbejött. - újra az órájára pillant.

A hölgy felnevet. A hangos zene elfojtja a sátáni kacagást. A srác megijed. Szétnéz, reméli, hogy a tömegből előbukkan leendő menyasszonya, és véget ér ez a amniózus szituáció.

- Maga még túl fiatal ilyen butasághoz. Nem gondolja? - gúnyos kacagásának visszhangja még ott lapult kettőjük között.

- Nem akarok most monológot fújni a szerelemről, az összetartozásról kedves hölgy. Főleg nem önnek. Aki idegeneket csak úgy leszopna. Pfúj. Igazán felháborító. Csak belegondolok, ha az én barátnőm ilyet mondana, ilyet csinálna valakinek. - mondta kissé idegesen miközben kritikus pillantással végig mérte a hölgyet - Esküszöm feje tetejére állt ez a világ. Nem is értem ...., köztudott, hogy begyógyíthatatlan sebekkel van tele ez a társadalom. - tette hozzá s újból lecsekkolta az óráját.

- Gondolja el kis Rómeóm, lehet hogy a kedvese most per pillanat orálisan elégít ki valakit az utca sarkán, és annyira korbácsolja egy beteges kényszer, hogy ameddig ide ér még legalább tízzel végez.

- Büdös szajha. És ne szólítson engem Rómeónak, okés? - fakadt ki a fiatal srác. Az arca kivörösödött és remegett az idegességtől. Elővette mobilját, hirtelen felállt az asztaltól és elment.

Amikor rá kevés időre a hölgy benyit a fürdőbe, ott találja a sihedert, aki idegesen fel-alá járva a telefonját cseszegeti.

- Biztos, hogy jönni fog szomorú Rómeócskám. Igen, jönni fog. - vigasztalta, miközben odalépet hozzá és megsimogatta az arcát.

- Hagyjon. Miért üldöz? - hangjában az elkeseredett szerelmi csalódottak szomorúsága.

- Nyugi. Nem üldözlek. Csak látni akartam ha minden okés. Ne vedd zokon tolakodásomat. - suttogta és mellei már érintették a srác sovány mellkasát - Kérlek ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém.

Combot villantó rövid szoknyája és a szűk, vékony ing, ami rajta feszült, divatszerűen kigombolt gallérral, jól tükrözte a vakmerő tapasztalt nőt, akiről gátlástalanul leró a paráználkodás utáni állandó vágyakozás, aki a legnagyobb természetességgel szuggerálja a kéjt.

Kezeit ott felejtette a fiú vállán, akinek ezennel jól esett az anyai gondviselés. Talán ezért nem toporzékolt már. A lelki szövődmények furcsa ákombákomokat képesek fonni az ember elméje köré, például megszünteti az ellenállás akaratát egy sokat igérő mosolygós díva előtt. Amúgy komoly belső diszciplína szükségeltetik elfutni a kéj intézményéből, főleg amikor szervírozni akarják a szexualitás morfológiáját.

A fiú engedelmeskedett. Karjait szétfeszítve nekinyomja a falnak, majd nyelvével végignyalja az ajkát. A démoni tekintet feloldja a srácban a görcsöket és a szemérem szigorát.

- Ne mozdulj! - inti figyelemre.

Lélegzete szaggatot sóhajokat kelt. Az ismeretlen érzés titokzatosságában egyesül a kéj és a félelem. Érzi ahogy nadrágjának gombjai a csempére koppannak. Egész teste beleremeg ahogy egy forró és nedves üreg elnyeli férfiasságának szüzességét. Nem tudja, hogy vajon a hála vagy a szégyen súlyosabb lelkében. Az eufória és a gyönyör extázisba röpíti, megromlik benne a naiv és tiszta szerelem öntudata, majd elvesztődik egy hirtelen tudathasadás örvényébe.

Belekapaszkodik a molett hölgy patinaszőke hajába és felüvölt.

A fürdő falait miután szétfröcskölte a többmillió spermiumokból álló kolloidális folyadék, a hölgy feláll és gyengéden megsimogatja a srác arcát, majd gúnyosan felnevet. A mámor utórezgései elnyelik a rejtélyes hölgyet és a másodperc töredéke alatt rátelepszik a fürdőre a csend és a megmerevedett idő némasága. Egy átlátszó tanga marad a földön - talán nem véletlenül - , hogy maradjon a fiatalember számára az emlékezés szimbóluma, legyen az érték és az eszme, ami elkíséri majd a könyörtelen szerelmek flaszterén.

Lihegő légzéssel térdre esik és összetett kezekkel megpróbálja elérni Istent, bűnbocsánatért, hisz tudja, hogy az ördöggel vétkezett. Átélte a szexualitás metamorfózisát. Elveszítette önmagát, majd megbukott a hűség rögtönzött vizsgáján.

Önkivületében összerogy a fürdő sarkában s az ördögi mosolyok kereszttűzében beint mutatóujjával az égnek, az átkozott isteneknek, mert úgy érzi, hogy ott bent, ott legbelül mégiscsak bűnös vágyak mozgatják az élet igazi értelmét.